A teaszedés után természetes, hogy elkerüljük a problémátteafák metszése. Ma értsük meg, miért van szükség a teafa metszésére, és hogyan kell metszeni?

1. A teafa metszésének élettani alapjai

A teafák jellemzője az apikális növekedési előny. A főszár apikális növekedése gyors, míg az oldalrügyek lassan nőnek, vagy nyugalmi állapotban maradnak. Az apikális előny megakadályozza az oldalsó rügycsírázást vagy gátolja az oldalágak növekedését. A csúcselőny eltávolítását célzó metszéssel megszüntethető a felső rügy oldalrügyekre gyakorolt ​​gátló hatása. A teafa metszése csökkentheti a teafák fejlődési korát, ezáltal helyreállíthatja növekedésüket és vitalitásukat. A teafa növekedését tekintve a metszés megbontja a fiziológiai egyensúlyt a föld feletti és a föld alatti részek között, ami a föld feletti növekedés erősítésében játszik szerepet. Ugyanakkor a fakorona erőteljes növekedése több asszimilációs terméket képez, és a gyökérrendszer is több tápanyaghoz juthat, elősegítve a gyökérrendszer további növekedését.

Emellett a metszés jelentős hatással van a szén-nitrogén arány megváltoztatására és a tápanyag-növekedés elősegítésére. A teafák zsenge levelei magasabb nitrogéntartalmúak, míg az öreg levelei magasabb széntartalmúak. Ha a felső ágakat huzamosabb ideig nem metszik, az ágak elöregednek, a szénhidrátok növekszik, a nitrogéntartalom csökken, a szén-nitrogén arány magas lesz, a tápanyag-növekedés csökken, a virágok és gyümölcsök növekednek. A metszés csökkentheti a teafák növekedési pontját, és viszonylag megnő a gyökerek által felvett víz- és tápanyagellátás. Egyes ágak levágása után az új ágak szén-nitrogén aránya kicsi lesz, ami viszonylag erősíti a föld feletti részek táplálkozási növekedését.

2. A teafa metszésének időszaka

A teafák tavaszi kihajtása előtti metszése az az időszak, amely a legkevesebb hatással van a fa testére. Ebben az időszakban elegendő tárolóanyag van a gyökerekben, és ez az az időszak, amikor fokozatosan emelkedik a hőmérséklet, bőséges a csapadék, és alkalmasabb a teafák növekedése. Ugyanakkor a tavasz az éves növekedési ciklus kezdete, és a metszés lehetővé teszi, hogy az új hajtások hosszabb ideig teljesen kifejlődjenek.

A metszés időszakának kiválasztását a különböző régiók éghajlati viszonyai is meg kell határozni. Azokon a területeken, ahol egész évben magas a hőmérséklet, a metszést a teaszezon végén lehet elvégezni; Azokon a teaterületeken és magasan fekvő teázóhelyeken, ahol télen fagykár fenyeget, a tavaszi metszést el kell halasztani. De vannak olyan területek is, ahol a fa korona magasságának csökkentésével javítják a hidegállóságot, hogy megakadályozzák a fa korona felszíni ágai fagyását. Ez a metszés a legjobb késő ősszel; A száraz és esős évszakkal rendelkező teaterületeket a száraz évszak beköszönte előtt nem szabad metszeni, különben metszés után nehéz lesz kihajtani.

3. Teafa metszési módok

A kifejlett teafák metszése fix metszés alapján történik, főként enyhe metszés és mélymetszés kombinációjával, az erőteljes növekedés és a teafa tiszta koronaszedő felületének fenntartása érdekében, több és erősebb csírázással, a megőrzés érdekében. a tartósan magas hozam előnye.

Könnyű metszés: Az enyhe metszést általában évente egyszer végezzük a teafa korona betakarítási felületén, az előző metszéshez képest 3-5 cm magasságnöveléssel. Ha a korona szép és erőteljes, a metszést kétévente egyszer lehet elvégezni. Az enyhe metszés célja, hogy a teafa szedőfelületén tiszta és erős csírázási alapot tartson fenn, elősegítse a tápanyagok növekedését, valamint csökkentse a virágzást és a termést. Általában a tavaszi tea szedését követően azonnal enyhe metszést végeznek, levágva az előző évi tavaszi, illetve az előző évi néhány őszi hajtást.

Mélymetszés: Több éves szedés és enyhe metszés után sok apró és csomós ág nő a fa koronafelületén. A tápanyagszállítást akadályozó számos csomóssága miatt a keletkezett csírák és levelek vékonyak és kicsik, több levél kerül közéjük, ami csökkentheti a termést és a minőséget. Ezért néhány évente, amikor a teafa tapasztalja a fenti helyzetet, mélymetszést kell végezni, a korona felett 10-15 cm mélyen le kell vágni a csirkeláb ágak rétegét, hogy helyreállítsa a fa életerejét, és javítsa a csírázási képességét. Egy mélymetszés után folytassa néhány fiatal metszéssel. Ha a jövőben újra megjelennek a csirkelábágak, ami a hozam csökkenését okozza, újabb mélymetszés végezhető. Ez az ismételt váltakozás fenntarthatja a teafák erőteljes növekedési lendületét és magas hozamot. A mélymetszés általában a tavaszi teacsíra előtt történik.

Könnyű és mélymetsző szerszámokat egyaránt használnak asövénynyíró, éles pengével és lapos vágással, hogy elkerüljük az ágak átvágását és a sebgyógyulást, amennyire csak lehetséges.

4. A teafa metszése és egyéb intézkedések összehangolása

(1) Szorosan össze kell hangolni a műtrágya- és vízgazdálkodással. A szerves anyagok mély alkalmazásatrágyaés foszfor-kálium műtrágya a metszés előtt, valamint a fejtrágyázás időben történő alkalmazása, amikor új hajtások hajtanak ki a metszés után, elősegítheti az új hajtások erőteljes és gyors növekedését, teljes mértékben kifejtve a metszés várt hatását;

(2) A betakarítást és a tartósítást kombinálni kell. A mélymetszés miatt csökken a tealevél területe, csökken a fotoszintetikus felület. A metszésfelület alatti termőágak általában ritkák, nem képezhetik a szedési felületet. Ezért szükséges az ágak vastagságának megtartása, növelése, ennek alapján a másodlagos növekedésű ágak kihajtása, a szedési felület újraművelése metszéssel; (3) Össze kell hangolni a kártevők elleni védekezési intézkedésekkel. A gyengéd hajtásokat károsító tealevéltetűket, teageometrákat, teamolyokat és tealevélkagylókat azonnal meg kell vizsgálni és ellenőrizni kell. Az idősödő teafák felújítása, fiatalítása során visszamaradt ágakat, leveleket haladéktalanul el kell távolítani a kertből kezelésre, a tuskók és teacserjék körüli talajt pedig alaposan be kell permetezni növényvédő szerekkel, hogy a betegségek és kártevők tenyészbázisát megszüntessék.